Városi kertészkedés – hagyományokon alapuló trend

Kosár zöldségekkel — © nito – adobe.stock.com

A mai gyerekek gyakran csak az élelmiszerüzletek polcairól ismerik a zöldségféléket: csomagolt, szortírozott, és néha sajnos még csak nem is különösebben ízletes formában. Ez a fokozódó városiasodással van összefüggésben. A városi gyerekeknek már a természettel is alig van kapcsolatuk, a mezőgazdasággal még kevésbé. Mégsem annyira kilátástalan a helyzet, mint amilyennek első pillantásra tűnik: számtalan módon beköltöztethetjük a kertet a városba, sőt akár a lakásba is. Cikkünkben ezekből a lehetőségekből szemezgetünk.

Fenntarthatóság, helyi termények, szezonalitás – ezek a mai kor trendjei. Ezekhez szervesen kapcsolódik a városi kertészkedés. És bár ezek manapság nagyon felkapott fogalmak, semmi esetre sem új jelenségről van szó. A városi kertészkedés története a XIX. századig nyúlik vissza. Manapság az egészséges táplálkozás áll a középpontban, ellenben korábban inkább azoknak a néprétegeknek volt érdekes a városi kert, amelyeknek nem volt mit enniük. Akkoriban jótékony céllal telepítettek kerteket a szegényeknek.

Kiskertek

Daniel Gottlob Moritz Schreber, akiről német nyelvterületen a hétvégi telkek a nevüket kapták („Schreber-kertek”) ugyan maga nem rendezett be kiskertet (és bizonyára csodálkozna a sok apró kert láttán), de hangsúlyozta, hogy a városi gyerekeknek és a fiataloknak javára válna a szabadban végzett testmozgás. Olyan helyeket hoztak létre, ahol a gyerekek tornázhattak és játszhattak – a szüleik pedig később kertészkedhettek is. Így születtek az un. Schreber-kertek. Ezek nemcsak menekülési lehetőséget nyújtottak a nagyvárosiaknak a betondzsungelből, és alkalmat a növénytermesztésre, hanem a két világháború alatt az élelmiszerhiány átvészeléséhez is hozzájárultak.

Közösségi kertek

Bár a hétvégi telkeket a lakáshiány miatt egyre nagyobb mértékben beépítették, viszont cserébe a városi környezetben egyre több közösségi kert jött létre. Legtöbbször használaton kívüli városi külterületeken hozták létre ezeket. Az a közös ezekben a kertekben, hogy nem kereskedelmi célúak és legtöbbször nyilvánosak. Nemcsak zöldségtermesztésre, hanem a szomszédok megismerésre, a közös aktivitásra is szolgálnak, és bizonyos mértékben új arculatot adnak a városnak. De ezen kívül még számos más okból is érdemes városi környezetben kertészkedésbe fogni.

Gyerekek fákat ültetnek — © Zinkevych – adobe.stock.com

Tudatos táplálkozás

Az egészséges táplálkozás egyre többek életében játszik fontos szerepet. A haszonnövények saját termesztése egyrészt átláthatóbbá, másrészt élményszerűvé varázsolja a mezőgazdaságot. A városi kertészek megismerik az élelmiszertermelés folyamatait, foglalkoznak a témával, így jobban megértik a termelőket. A saját termesztésű élelmiszereket – gyümölcsöt, zöldséget vagy gyógynövényeket – annál többre becsüljük, minél többet tudunk az egészséges táplálkozásról. A közösségi kertek gondozói megtapasztalják a szezonális táplálkozás élményét. Akik pedig anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak az egészséges élelmiszerek megvásárlását, azok megtermelhetik maguknak ezeket.

Környezetvédelem

Az élelmiszerek gyakran hosszú utat tesznek meg a termelőtől a fogyasztó tányérjáig. Ennek következménye: nagyobb széndioxid-kibocsátás, nagyobb teherautó-forgalom az autópályákon, forgalmi dugók és zaj. Mindez megszűnik, ha a közelben, a városban termelik meg az élelmiszert: a terményt helyben használják fel, így nem kell szállítani, sem raktározni, sem hűteni. Sőt, csomagolásra sincs szükség. A városi kertek csekély erőforrást igényelnek, esővízgyűjtők vizét használják, természetes anyagokkal biztosítják a tápanyag-utánpótlást, és a természettel összhangban termelik a gyümölcsöt és zöldséget (lásd még a „Permakultúra” című bekezdést is).

Pihenés és egészség

A belvárosi kertek a pihenéshez is hozzájárulnak, még akkor is, ha csak elszórtan helyezkednek el a városban: az erkélyről vagy a bejárati ajtóból látható zöldben könnyebb megfeledkezni a stresszes mindennapokról. Aki kertészkedik, az a friss levegőn mozog, ezáltal egészségesebb lesz és kikapcsolódik. A buja növények között tevékenykedő városlakónak javul az életminősége – és munka mellett is belefér. A városi kertészeknek nem kényszer a munka: akkor végezhetik, amikor be tudják illeszteni az életükbe.

A lakóhelyünkön közel – gyakran egyébként parlagon heverő területeken – létesített kertekben az ember közelebb kerül a természethez. Megfigyelhetjük, hogyan fejlődik ki az üzletek polcairól ismert zöldség, csak éppen ezúttal a tevékeny közreműködésünkkel; úgy hogy magunk vetettük vagy ültettük és szedtük le – hogy azután elfogyasszuk a termést. Így ízelítőt kapunk az élelmiszertermelés folyamatából, az azt befolyásoló tényezőkről, és arról, hogy milyen könnyen kibillen ez a rendszer az egyensúlyból.

Ráadásul a lakásunkban vagy a városban zöldellő növények áldásos hatást fejtenek ki. Az iskolai biológiaóráról emlékezhetünk rá, hogy friss levegőről gondoskodnak: megkötik a levegő széndioxid-tartalmát és oxigént termelnek. Minél több a növény, annál jobb. Ezen kívül forró nyarakon a klímát is szabályozzák: fokozott párologtatás révén hűsítő hatást fejtenek ki. A nagyobb növények árnyat is adnak, ezáltal is hozzájárulnak a hőmérséklet szabályozásához. Valamint a port is megkötik.

Konténer zöldségekkel — © cari – adobe.stock.com

A sok zöldterület megszakítja az épületek szürkeségét, színt visz a városképbe, nem utolsósorban népszerűbbé teszi az adott városrészt. Hiszen a fasorokban, parkokban, városi kertekben és ligetekben bővelkedő városok lakóinak jobb az életminősége.

Közösség és aktivitás

A városi kertek kiváló lehetőséget kínálnak arra, hogy az ember aktív részt vállaljon a lakónegyede fejlesztésében. Ez növeli az összetartozás érzését és a kötődést a lakóhelyhez, mivel a befektetett munka miatt jobban azonosul a környezetével. Ezen kívül nemcsak saját fogyasztásra termel élelmiszert, hanem úgy érzi, hogy részt vesz a városrészt érintő ügyekben és bizonyos mértékig a döntésekben is. A „saját” kertjében kísérletezhet és szabadjára engedheti a kreativitását, és növekszik az önbecsülése, amikor néhány hét múlva látja és megízleli munkája első gyümölcsét.

A városi kertek lehetőséget nyújtanak a kapcsolatteremtésre és az eszmecserére. Mivel bárki bekapcsolódhat, olyanokat is összeköt egymással, akik máskülönben valószínűleg soha nem találkoztak volna. Minden társadalmi réteg, nemzetiség és etnikum egymásra találhat a kertben. Ezáltal a résztvevők nemcsak a szomszédaikat ismerik meg jobban, hanem a tapasztalataikat és az élményeiket is megosztják, és megértőbbé válnak mások iránt. Így könnyebb tisztázni a félreértéseket is.

A nemzetközi kertek már az 1990-es évek elején is a különféle kultúrákból érkezettek találkozóhelyeivé váltak. Ez hozzájárult a kölcsönös megértéshez – a bevándorlók jobban otthon érezték magukat az idegenben, amikor a hazájukból származó növényeket elültették, így magukkal hoztak egy kis otthoni hangulatot. Ráadásul önállóbbá is váltak ezáltal. Ugyanez érvényes a szegényebb városlakókra: a városi kertben alkalmuk nyílik a tudásuk megosztására és az aktív alkotásra. Ezek az emberek nemcsak a munkájuk gyümölcsét aratják le, hanem az elismerést is azért, amit létrehoztak. Időközben a lakosság egyre szélesebb rétege fedezi fel a városi kerteket, például a művészek is.

Ehető város

A többi, fent említett kategóriához hasonlóan a „városi kertészkedés” is nehezen körülhatárolható fogalom, mert nincs rá pontos definíció. Az ehető város és a városi kertészkedés között az a fő különbség, hogy az ehető város a közösségi kertészkedéshez hasonlóan közterületen zajlik, míg a városi kertészkedés inkább magánterületen. Az első „ehető város” kezdeményezés 2008-ban, az angliai Todmordenben indult „Incredible Edible“ (Lenyűgözően ehető) néven. Az volt az elgondolás, hogy összehozzák a különféle korosztályba, jövedelmi osztályba és kultúrába tartozókat, mégpedig egy mindenkit érintő téma – a táplálkozás – segítségével. A kezdeményezés mottója így hangzott: „If you eat, you’re in“ („Ha eszel, benne vagy”). Az volt a cél, hogy sok kis lépéssel érjék el az eredményt. És a todmordeni lakosoknál sikerrel is jártak: mostanra a város minden négyzetméterét növények borítják, ráadásul a város kedvelt turisztikai célponttá is vált.

Gyermek frissen betakarított sárgarépával — © cari – adobe.stock.com

Manapság a világ számos városában működnek „ehető város” tematikájú projektek. Puszta dísznövények helyett egyre inkább haszonnövényeket ültetnek a közterületekre: gyümölcsfákat, zöldségeket, magaságyásokban vagy függőleges ágyásokban zöldfűszereket – a játszóterek szélén, az orvosi rendelők előtt, a sétálóutcákban, és még sorolhatnánk. Ennek során legtöbbször a „permakultúra” szabályait követik. A városok polgárait kérik, hogy csatlakozzanak az ültetéshez – és természetesen a termés leszedéséhez és elfogyasztásához is. Ezáltal a termelő és a fogyasztó egy és ugyanaz a személy lesz.

Az ilyen kezdeményezéseknek köszönhetően nemcsak a helyi ellátás javul, hanem a városlakók a szó szoros értelmében ráéreznek az ízére, milyen érzés aktívan részt venni a városuk zöldítésében, egészségesen táplálkozni és környezettudatosabban gondolkozni.

Iskolakert

Egyre több iskola és óvoda szeretné már minél kisebb korban közel hozni a természetet a gyerekekhez. Az óvoda- vagy iskolakert az első kertészkedés élményét adhatja a kicsiknek. Így aktívan, minden érzékszervükkel megismerkednek a növényvilággal: megnézik a zöld növényeket vagy a tarka gyümölcsöket és zöldségeket, megszagolják, megtapintják és természetesen meg is ízlelik a termést. A hallás sem marad ki, hiszen az általuk ültetett növények vonzzák a méheket. A természet aktív megtapasztalása életre szóló élmény: a gyerekek kipróbálják magukat, felelősséget vállalnak, korosztálytól függően a pedagógusokkal együtt vagy egyedül – a vetéstől a betakarításig. Közösen alkotnak valamit, és fejlődik az önbizalmuk. És mindenek előtt megtapasztalják, milyen jól is esik a saját termést elfogyasztani. Ezzel a kert egy pedagógiai koncepció részévé válik.

Egy gyerek paradicsomot szed — © exousia – adobe.stock.com

Permakultúra

A permakultúra fogalom a „permanens” (tartós) és az „agrikultúra” (mezőgazdaság) szó összeolvadásából keletkezett, és a fenntartható mezőgazdaságra utal. De nem csupán a mezőgazdaságról és a kertészkedésről szól, hanem a természettel összhangban, természetes vagy a természetet utánzó rendszerekkel történő önállátásról is. Ennek során a cél az erőforrások kímélése, az energiafelhasználás csökkentése és a fogyasztási cikkek felhalmozásának visszafogása.

Minden kertésznek, aki meg akarja valósítani a permakultúra koncepcióját, jól kell ismernie a talajt – mit és hogyan lehet elültetni, hogyan kell gondozni, milyen trágyák a legalkalmasabbak, stb. A kert tervezése során figyelembe kell venni a telek tájolását, valamint a napjárást és a várható széljárást. Ezen szempontok figyelembe vételével érdemes elültetni a növényeket – van, amelyik a napos, mások az árnyékos, megint mások a szélárnyékos helyeket kedvelik. Ha természetes trágyával gazdagítjuk a talajt, azzal védelmet jelentünk a talajnak és hozzájárulunk a jó tápanyagellátáshoz. Az ültetési naplót érdemes követni, így kis befektetéssel is nagy hozamra számíthatunk. Így jár kéz a kézben a fenntarthatóság és a környezetvédelem. Mellesleg jól megismerjük a helyi növényeket.

A zöldségfélék kiválasztása során fontos, hogy az éghajlatra és a talaj típusára is ügyeljünk. A különböző növényeket úgy ültessük egymás mellé, hogy támogassák egymás fejlődését. Például a bazsalikomot a paradicsom vagy az uborka mellé célszerű ültetni, mert így elűzi a lisztharmatot. A permakultúra elvei szerint művelt kertben nincs monokultúra, hanem vegyes művelésre törekszünk. Sok különböző növényfaj és fajta növekszik egymás mellett. Gyakran tudatosan ősi vagy ritkább fajtákat termesztenek, így a kertészek a fajtavédelemhez is hozzájárulnak.^[1] Ráadásul a különböző növények a monokultúrás mezőgazdaság miatt sokat nélkülöző méheknek és más rovaroknak is táplálékot nyújtanak. A méheknek sok különféle növényből és virágporból álló, változatos táplálékra van szükségük. A vegyes kultúrák ráadásul ellenállóbbak, és ritkábban támadják meg őket a kártevők és a betegségek.

A saját permakultúra kialakításához szükség van egy esővízgyűjtőre is – ezáltal takarékosan bánunk a bolygónk vízkészleteivel. A komposztálónak köszönhetően pedig természetes tápanyaggal gazdagíthatjuk a talajt. Az üvegház hasznos segítőtárs, mert ebben az érzékenyebb növények is átvészelik a telet, és már korán el tudjuk kezdeni a magvetést. Ügyesen kell elhelyezni, például egy kerti tó mellett, amely visszaveri a napfényt és plusz meleget is ad. Ezen kívül hasznos a verem is, amelyben hűtőszekrény helyett tárolhatjuk a termést. Így energiát takarítunk meg és a villanyszámla is kevesebb lesz. A haszonállatok, például a tyúkok vagy a libák is jól illeszkednek a permakultúrás kertbe, mivel megtizedelik a kártevőket.

Kertészkedés — © photo 5000 – adobe.stock.com

Burgonyatermesztő zsák

Akinek csak kis kertje van, mégsem szeretne lemondani a saját termesztésű burgonyáról, annak érdemes megfontolni a burgonyatermesztő zsák beszerzését. Ennek az az előnye, hogy nem kell hozzá nagy alapterület, mert függőlegesen, több rétegben zajlik a termesztés. Így viszonylag kis területen nagy terméshozam érhető el. A burgonyatermesztő zsák könnyen összeállítható, olcsó, és akár az erkélyen is elhelyezhető. Az interneten találunk útmutatókat a készítéséhez. Ha van néhány kiszuperált gumiabroncsunk, akkor egymás tetejére halmozhatjuk őket, és burgonyatermesztő tornyot építhetünk belőlük – csak egy kis fantázia kell hozzá.

Erkélykert

Az erkélykert egy zöld oázis, ahol mindig menedéket találunk. Az eddig a többi kerttípusról leírtak mind igazak rá kicsiben. Ahogyan láthattuk, még burgonyát is termeszthetünk az erkélyen. Bár nem számíthatunk akkora hozamra, mint például egy kiskertben, ugyanakkor annál jobban örülünk a lédús paradicsomnak, amelyet a konyhaablakból láttunk felnőni.

Az erkélykerteken gyakran termelnek zöldfűszereket – így mindig kéznél van a főzéshez szükséges friss fűszernövény, és nem kell a szupermarketban megvenni a levágott fűszernövényt, amely már másnapra elhervad. Bár a növények termelése nyilvánvalóan időigényesebb, mint elmenni értük az üzletbe, de egyértelműen tovább élvezhetjük az előnyeit: az erkélyen termesztett növények hónapokig ellátnak minket, és újra meg újra friss hajtásokat hoznak. Ráadásul csak annyit vágunk le, amennyire éppen szükség van, így nem kell egy egész csomóval megvenni, és a maradékot kidobni, ha nem fogy el.

Hidropónia

A hidropóniás, azaz talaj nélküli növénytermesztés jövőbe mutató trend. A saját kertünkben, de akár beltérben is történhet: sőt, akár nagyüzemben, egy tágas üzemcsarnokban is. A hidropóniás növénytermesztés számos előnnyel jár a kertész számára: évszaktól és időjárástól függetlenül, ezért a holtszezonban is megtermelheti a zöldségeket. A növények gyorsabban nőnek, mivel az igényeikhez lehet igazítani a körülményeket. A talajjal kapcsolatos növénybetegségek, például a szürkepenész vagy a káposzta-gyökérgolyva teljesen megszűnnek.

Hidroponikus rendszer salátával — © songdech17 – adobe.stock.com

A nagyobb termelők számára megtakarítást jelent a hidropónia, mert egyértelműen csökken a víz- és a tápanyagszükséglet. Mindkettő pontosan adagolható, a hagyományos gazdálkodásnál ellenben a víz és a tápanyagok nagy része elszivárog – a víz másik része pedig elpárolog a meleg napokon. A hagyományos kertészetekben ugyanis a talaj tárolja a vizet és a tápanyagokat.

A nagytermelők ráadásul a vásárlók aktuális igényeihez tudnak igazodni, és így viszonylag gyorsan tudnak reagálni a spontán igényekre és kívánságokra, mivel a hidropóniás termesztésben jóval gyorsabban nőnek a növények.

Aquapónia

További ígéretes trend az aquapónia, amely valójában a halak és a növények szimbiózisa. Ebben az ökológiai körforgásban a halak és a növények összetartoznak és támogatják egymás fejlődését. A maják hasonló rendszert üzemeltettek, amely most a legmodernebb technikának köszönhetően reneszánszát éli. Az egység két tartályból áll: az egyikben édesvízi halak úsznak, a másik pedig a növények öntözésére szolgál. A két tartály összeköttetésben van egymással, így a halak ürüléke (baktériumok hozzáadása után) tápanyagdús trágyaként szolgál a növények számára. A növények pedig megtisztítják a vizet a halak számára. Ez a folyamat nagyon környezetbarát, mert a halak vizét nem kell nagy munkával megtisztítani, és antibiotikumokra sincs szükség a halak egészségesen tartásához. A növények esetén pedig feleslegessé válnak a növényvédőszerek.

A rendszer előnye, hogy bárhol a városban alkalmazható – a háztetőn, vagy akár kicsiben az erkélyünkön. Emiatt nem kell messze földről odaszállítani a termést, hanem helyben lehet megtermelni. Mindenesetre az így termelt zöldséget nem lehet biozöldségnek nevezni, mert bár a rendszer környezetbarát, az EU-s szabályozás szerint csak földben termesztett zöldség kaphatja ezt az elnevezést.

Az aquapónia területén az Egyesült Államok számít piacvezetőnek.

Függőleges kertek

Mivel egyre kevesebb és egyre drágább a nagyvárosokban a telek, Patrick Blanc építész és botanikus kitalálta, hogy a növényeket függőlegesen, például a házak homlokzatán is lehetne termeszteni. Ez egyrészt szép látvány, másrészt javítja a városlakók életminőségét – a többi kerthez hasonlóan a függőleges kert is tisztítja a levegőt. Ezen felül az energiafogyasztást is csökkenti: az épületeket borító függőleges kertek nyáron hűsítik, télen pedig szigetelő rétegként a védik a hidegtől az épületeket. És a függőleges kert minden évszakban védelmet nyújt a város zajától.

A terület egyik ismert képviselője a milánói Bosco Verticale. Ezt a „függőleges erdőt” két toronyház alkotja, amelyeket buján benőttek a zöld növények: moha, fűfélék, bokrok, fenyőfélék, sőt lombhullató fák is. Összesen 900 fa – és 11 ezer egyéb növény – kapott helyet az épületek homlokzatán. Ha mindezt a növényzetet nem függőleges, hanem vízszintes felületre ültetnék, akkor 7 ezer négyzetmétert borítanának. Ráadásul a növények az építési költségek mindössze 5 százalékát tették ki – ez biztató a további hasonló projektekre nézve.

Az egyik ilyen hamarosan elkészül Hamburgban: ott egy hatalmas, a háborús időkre emlékeztető bunkert három szinten gazdagon be fognak ültetni növényekkel: a tetőteraszon előreláthatólag zen-kertet fognak telepíteni, a földszinten hegyi ösvényt, a kettő között pedig kertészkedésre alkalmas területeket. De más városok is egyre inkább támogatják a tetők és homlokzatok zöldítését.

A hobbikertészek is kialakíthatják a saját függőleges kertjüket: például telepíthetnek növényeket az erkély falára, vagy akár a lakásuk vagy házuk falára is. Közben ügyelni kell rá, hogy elegendő hely maradjon a fal és a növények között, hogy ne képződjön penész. Az erkélyre célszerű olyan helyben őshonos növényeket választani, amelyek jól bírják az időjárás viszontagságait. Amikor függőleges balkonkertet telepítünk, azzal nemcsak a saját életminőségünket, hanem a szomszédainkét is javítjuk.

Tetőkertek

A tetőkertek a függőleges kertekhez hasonlóan működnek: gondoskodnak róla, hogy a közvetlen a tető alatt található helyiségek ne hevüljenek fel annyira nyáron, télen pedig szigetelőrétegként bent tartják a meleget. Ráadásul hangszigetelő szerepet is betöltenek. Elsősorban a lapostetők alkalmasak erre a célra, de néhány sátortető is virágzó zöldfelületté varázsolható. Ez nemcsak gazdaságos, hanem a környezetbarát megoldás is, mivel a tetőn élő növények kiszűrik a káros anyagokat a levegőből és megkötik a port. Akár tetőkertről, akár zöld tetőről van szó, a város élhetőbbé válik, és zöld oázisként szolgál a város közepén a madaraknak, a rovaroknak és sok egyéb élőlénynek. De az emberek is pihenésre lelnek a tetőkertben munka után, és itt mindig ki tudnak lépni a mindennapok taposómalmából.

Bérelhető kertek

Akinek nincs erkélye vagy hétvégi telke, viszont szeretné maga megtermelni a gyümölcsöt és a zöldséget a család asztalára, az most már bérelhet is kertet. A bérlemények legtöbbször a város szélén találhatóak, a lakóhelytől jól megközelíthető helyen. Sok városban start-up vállalatok kínálnak kertészkedési lehetőséget, és jócskán megkönnyítik a hobbikertészek dolgát: átadás előtt előkészítik a terepet, legtöbbször el is ültetik a gyümölcsfákat és a zöldségeket – a bérlőnek már csak gondoznia kell a növényeket. Ehhez még trágyát és kerti szerszámokat is rendelkezésére bocsátanak. Gyakran hírlevelet is kap e-mailben, amelyben lépésről lépésre elolvashatja, hogy mi a teendője az adott évszakban.

Apa a gyerekekkel a paradicsompalántákat nézi — © Monkey Business – adobe.stock.com

A hobbikertészek egy szezonra is kibérelhetik a területet, így kipróbálhatják, hogy boldogulnak vele. Sokan lelkesednek a bérelhető kertek iránt: nemcsak a természet közelséget élik át, hanem a földhöz való kapcsolódást, amikor megművelik. Automatikusan ellazulnak, bár a kerti munka egészen fárasztó tud lenni. Helyi és szezonális, vegyszermentes zöldséget takarítanak be, és a saját termesztésű terményekből adódóan egy kicsit visszanyerik a függetlenségüket – hiszen némileg függetlenítik magukat a szupermarket kínálatától.

Profi városi gazdálkodás

A városok állandó növekedése és a vonzáskörzeteik kiterjedése miatt a városok bekebelezik az egykor vidéki területeket – és ezzel a mezőgazdasági területeket is. A gazdák ezt a tendenciát kiaknázva vonzó, új szolgáltatásokat kínálnak a városlakóknak: többek között népszerű éttermeket és termelői üzleteket nyitnak, ahol a frissen szedett terményeik kerülnek az asztalra, illetve a polcokra.

A városok növekedése a gazdák számára nemcsak esélyt, hanem kihívást is jelent, mivel a nagy agglomerációkban, például a Ruhr-vidéken egyre kevesebb helyen lehet gazdálkodni: a városiasodás hatására beszűkül a művelhető terület. Ez erőteljesen korlátozza a fejlődési lehetőségeket. A gazdák emiatt megoldási lehetőségeket keresnek. Az egyik közülük, hogy a városon belül található, parlagon hagyott területeket is élelmiszertermelésre használják – ezáltal termőterületek elszórt mozaikja jön létre a városi környezetben.

Szolidáris gazdálkodás

A szolidáris gazdálkodás ugyan nem esik a városi kertészkedés kategóriájába, viszont a városi lakosság ellátásának jövőbe mutató és fenntartható modellje. Ennek során a gazdák és a háztartások gazdasági közösséget alkotnak: több család összefog, és finanszíroznak egy termelőt – cserébe ők osztoznak a teljes termésen. Ebben a modellben valamennyi érintett osztozik a felelősségen és a kockázaton is (például ha a cudar időjárás elviszi a termést).

A modell előnye az, hogy a gazdák számára tervezhetővé válik az élet, és nem kényszerülnek a piac kénye-kedve szerint ugrálni. A piaci igények ugyanis időnként aránytalanul sokat követelnek tőlük, és arra kényszerítik őket, hogy a természetes gazdálkodásnak ellentmondó lépéseket tegyenek. Ezek a lépések a puszta túlélést szolgálják – aligha az a cél, hogy a gazdának, az állatainak és a környezetnek jó legyen. A szolidáris gazdálkodás rendszere ellenben függetleníti a gazdákat a támogatásoktól, és biztos bevételi forrást, ezáltal biztos egzisztenciát kínál a gazdáknak. A fogyasztók számára pedig az az előnye, hogy friss, szezonális és helyi terményeket kapnak részint feldolgozott formában, például sajtot és kenyeret, ha a gazda ilyet is kínál. Ezen kívül átláthatóvá válik és a piac kiiktatásával zajlik a gazdasági vérkeringés. A résztvevők ráadásul egészségesen táplálkoznak és mellesleg a környezetvédelemhez is hozzájárulnak.

Gerillakertészet

A gerillakertészet New Yorkban, az 1970-es években a használaton kívüli területeken kialakított közösségi kertekben jött létre. A fogalom alatt a városokban történő, ellenőrzés nélküli vetést és ültetést értjük. A trend eredetileg a városi fejlődés egyes folyamatai elleni politikai tiltakozó mozgalomként indult, és a legalitás határán egyensúlyoz. A városi területek engedély nélküli beültetése ugyanis tényleg szabálysértésnek minősül. Viszont a vezetés legtöbbször szemet huny a közösségek megmozdulásai fölött, mivel összességében szebbé és barátságosabbá teszik a várost, és a tiltakozás általában békés formában zajlik.

A gerillakertészek gyakran magbombát használnak, amelyet például sivár negyedekben dobnak le, mert szerintük a közterület mindenkié, és nem a városvezetésnek fenségterületének kellene lennie. Az a praktikus a magbombában, hogy könnyedén elkészíthető házilag is: csak össze kell keverni némi földet egy kis agyaggal, a belsejébe virágmagokat helyezni, golyó formára összegyúrni, majd benedvesíteni és száradni hagyni. Kész is a virágbomba, amelyből a virágok a benne található tápanyagoknak és víznek köszönhetően kedvezőtlen körülmények között is kihajtanak. A jó idő beköszöntével szétosztható azokon a helyeken, ahol nem ártana némi virág – és néhány hét múlva meg is jelenik a szemet gyönyörködtető virágszőnyeg a méhek és lepkék örömére. Ha kipróbáljuk, ügyeljünk arra, hogy olyan, nálunk őshonos virágok magját helyezzük ki, amelyek nem borítják fel az ökológiai rendszert és nem mérgezőek.

Magbombák előállítása — © M.Dorr & M.Frommherz – adobe.stock.com

Kedvelt a mohagraffiti is – ezt például a saját kertünkben is elkészíthetjük. Úgy készül, hogy őshonos mohafajtákat összekeverünk joghurttal, sörrel és cukorral a turmixgépben, és a keveréket ecsettel felvisszük egy árnyas falszakaszra, ahol nyáron is nedves és hűvös a környezet. Azután a graffitit rendszeresen vízzel permetezzük, hogy növekedésnek induljon. Némi szerencsével szép és tartós, ráadásul teljesen természetes díszítésben gyönyörködhetünk. Mivel a moha nem fejleszt gyökeret és közvetlenül a levelén keresztül veszi fel a vizet, ilyen formában is szépen fejlődik.

QUADRO nature

A QUADRO rendkívül izgalmasnak találja az itt bemutatott trendeket – azért is, mert fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek könnyedén és játékosan kapcsolatba kerüljenek a természettel. Már az építőkészleteinket is úgy terveztük meg, hogy támogassák az apróságok természetes és egészséges fejlődését. Most szeretnénk tovább menni, és megalapozott tudásra épülő, nemcsak a gyerekeknek hasznos új termékeket megálmodni.

Hamarosan itt a QUADRO nature!

Ide kattintva egy további bejegyzést olvashatsz a kertészkedéssel kapcsolatban.

[↑] Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete becslése szerint az elmúlt évszázadban a kultúrnövények kb. 75%-a örökre eltűnt.

Egészségesebben
A szobanövények nemcsak szépek, hanem sok szempontból egészségesek is. A fotoszintézis során napközben oxigént termelnek, ráadásul a levegőt is tisztítják. Párologtatásuk növeli a helyiség páratartalmát, ezáltal segítenek a száraz bőrűeknek, és hozzájárulnak a betegségek, például a torokgyulladás megelőzésében. A cserepes virágok műtétek után kiegészítő gyógymódként is alkalmazhatóak, mert enyhítik a fájdalomérzetet és a szorongást, valamint a kimerültség érzését. Növények társaságában gyorsabban gyógyulnak a betegek, mint egy sivár helyiségben. A munkahelyi növények hatására pedig jobban megy a munka: a munkatársak jobban tudnak koncentrálni, hatékonyabbak és jobb a memóriájuk is.